Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

 

Felújított hagyomány:

25-en kezdték meg újra tanulni a szomolyai asszonyok régi hagyományát,csoportokban,a még élő "művelőktől" lesik el a készítés technikáját

 

rece2.jpg

 

                               Szívem csücske - a RECECSIPKE
 


A rececsipke egy szinte elfeledett ősi kézműves technika. Magyarországon elterjedt neve a NECC.
Készítése két lépésben folyik: előbb hosszabb szálat csévézünk arra alkalmas, két végén villás kiképzésű, keskeny szerszámra - ez a recetű. A fonal végét rögzítjük egy kezdő hurokba, melybe a halászháló készítéssel azonos módon hurkokat csomózunk egy távtartó pálcára v. lécecskére, amik soronként szaporodván kifeszítés után hálót képeznek. A távtartó pálca kerülete adja a háló szemeinek méretét - sőt megszabja a recetű szélességét és a rá feltekerhető szál mennyiségét is.
Minden egyes sor végén lehúzzuk a hurkokat a távtartóról és a következő sor csomóit úgy képezzük, hogy a recetűvel beleöltünk az előző sor hurkaiba, és a megfelelően képzett csomókkal a recepálcát odaszorítjuk az előző sor hurokszálainak rácspontjaihoz. Ezt a nagyon légies hálós szerkezetet rámára feszítjük, majd leszámolható minta hímzésével díszítjük.
A kezdő hurokból kiindulva a sorok kialakítása  történhet körbe v. vízszintesen.
  • Ha a sor végén összekapcsoljuk a hurkokat, kerek recehálót kapunk, ami a horgolt terítőkhöz hasonló képet mutat.
  • Amikor a kezdeti szemek számának megtartásával növeljük a sorok számát, szögletes-diagonális hálót kapunk,
  • vagy az oldalsó hurkok számának változtatásával szögletes hálót nyerünk.

rece.jpg

                                              Balsors balsorsa

Lustán cuppanó fortyogással csapkodott a rosszindulat, émelyítő mérgesgázként csapódott fel belőle a bűn, és ragacsos felhőmasszaként gomolygott szét a pokoli térben. Apró kísértésdémonok egymással incselkedve viháncoltak, sugárzó jó kedvvel, így ünnepelve ördögi működésük eredményeit. Nem fullasztotta őket az irigység sárga ködfüggönye, sem a bujaság émelyítően szirupos illatú lehelete, de még a butaság sötét árnyától sem rettegtek. Nekik mindezek az éltetőjük és egyben munkaeszközük, létezni és működni sem tudnának nélkülük. A szenvedés sziklái, mint komor bálványok, úgy meredeztek a kénbűzös végtelen semmibe, vékony repedéseikből az elmúlás lángcsóvái csaptak elő, sejtelmesen megvilágítva az alvilági teret. Ebben a kaotikus idillben terv szerint működik minden. Sátán Mester jó munkát végez, gonosz terveihez meg van mindeneszköze és a világ kitűnő táptalajt ad elképzeléseinek. Amióta pokol a pokol azóta itt demokrácia van, sőt itt van csak demokrácia igazán! Ha egy pokolfajzat eredményesen végzi vállalt feladatát, eredményei a teljes káoszt és Sátán Mestert szolgálja, akkor itt örökidőkig fetrenghet kéjjel a fertő mocskában, gondok és következmények nélkül.

* * *
                                                    
De ki az ott? Nem illik bele a képbe! Az amúgy is túl méretezett tülök orrát dörzsölgető pokolfajzat, egy ördög sóhajtozott az egyik szenvedésszikla tövében. Renyhe farka végén a kócos bojtképződmény ideges rángatózásai elárulják hangulatát. Valami nincs rendben nála, magában motyog, gondolataiba merülve még az sem zavarja, hogy az elmúlás pajzán lángocskái a patái fölötti lábszőrét perzseli.
- Mi a baj gonosz barátom? Csak nem önmagad ellen fordítottad kegyetlen aljasságod, hogy így lógatod az orrod? - lépett hozzá kaján vigyorral Kegyetlenke, az egy szemű elfajzott ördögfióka. A következő pillanatban viszont hangos visítással hajolt el a feléje repülő valami elől. Egy parázna szépasszony megkövesedett lelkiismerete volt az ijesztő valami, amit Balsors rúgott feléje a kérdés iránti nemtetszését fejezve ki.
- No nem kéne azért egyből ilyen kegyetlen fegyverhez folyamodnod! Csak érdeklődtem, hogy milyen bánat torzítja még jobban az amúgy sem túl bizalomgerjesztő vonásaidat. - kedélyeskedett tovább a torz ifjonc.
- Mi közöd hozzá kölyök?
- Igazad van, szinte semmi. Csak még is! Hogy lehetséges az, hogy te, sikeres pokolfajzat létedre ennyire torzzá emészted magad? - hízelgett tovább Kegyetlenke és célt ért.
- Mert!... Mert nem vagyok az! Egyszerűen nem értem,... nem értem. - tört fel a nagy büdös őszinteség Balsors mocskos lelkéből. - A Turul népe! Ez a feladatom. Nem nagy ügy,... sikerült már másnak is más egyéb népeket megnyomorítani, sőt eltüntetni is. Tehát meg van rá a recept és én azt követem,... és nem megy, nem tudom mi a titkuk! - üvöltötte az utolsó szavait a megszeppent vakarcs egyetlen szemébe.
- Mindent Sátán Mester utasítása szerint tettél? Az nem lehet, hogy nem sikerül. - jegyezte meg halkan Kegyetlenke és buzgó igyekezettel dörzsölgette egyetlen szeméből az oda fröccsenő zöldesen nyúlós nyálcseppeket.
- Hidd el nekem kis vakarcs, én mindent megtettem! Nézd meg a történelmüket! Megadtam nekik a mindennapi rosszakaróikat. Sokszor úgy intéztem, hogy önmaguk legyenek saját ellenségeik!... Porig aláztam őket a testvéreiknek mondott tatárokkal, másfél évszázadig aljaskodtam, gyötörtem őket az oszmán rokonaik által, a kereszténységük alól való felszabadítás címén,... és ezek után is fenn maradtak! Erős a Turul összefogás!...
Majd rájuk uszítottam egy másik madarat. Az osztrák mutáns, a kétfejű sas dögkeselyűként lakmározott évszázadokon keresztül a Turul nemzet testéből,... ez is megtörte őket,... de még mindig léteznek! - fakadt ki pokoli szenvedéllyel Balsors. Kis ideig magába roskadva bámult egy pajzán lángocskát és a benne épp hamvadó elkárhozott lelkek szenvedését.
- He, he,... adtam nekik mindenféle izmust! Tessék,... itt van nektek a liberalizmus, a hungarizmus, nemzetiszocializmus, vagy a vad oldalhajtása a szocializmus,... sokat tudtam nekik ezekkel ártani, de még is,...még is! Nem értem. Képzeld, úgy megtörtem őket az elmúlt évszázadokban, hogy még a nemzeti himnuszukba is megemlítenek engem, he he... " Balsors, akit régen tép ". Tehát ismernek engem, félnek tőlem, tőlem a sötét és gonosz Balsorstól!
- Semmi más ármány nem segített pokoli gonoszságod érdekében? - pislogott szemével együtt érzően Kegyetlenke a megtört vén ördögre.
- Tudom jól... az éjszaka a gonoszság ideje. Sátán Mester lényege, hogy rejtve marad. Abból ered minden hatalma, ha hisznek benne az emberek. Ő mindig jónak állítja be magát, mert aki felismeri a rosszat annak többé nem árthat!... Sohasem szerződik nyíltan, belülről eszi a szívet, és aki kész fogadni, annak pénzt, hatalmat ígér. És sohasem kér egyebet cserébe,... csak a lelket. Ami sötétséget, sátáni éjszakát lehet bocsátani egy nép lelkére, azt mind megtettem. Megpróbáltam elfeledtetni a múltjukat, erényeiket tagadtam minden lehetőségemmel,... és még is... léteznek!  Turul nemzet immunrendszere szívós és nem jövök rá, hogy mi a titkuk. Megpróbáltam elvenni a hitet a kommunizmus által, de ők továbbra is Jézusuk igazságát keresik és követik. Szét akartam szedni egységeiket, a nemzetit,... akármelyik közösségi, vagy családi egységeiket,... nem sikerült teljesen, újra alakultak. Renyhe farkam bojtos végére esküszöm ezek elpusztíthatatlanok! Mert nemzeti öntudatuk legfőbb forrása az a büszkeség, hogy " megfogyva bár, de törve nem " , életben maradnak! Nem értem! Tudom,... hogy hisznek Istenben, gyakorolják vallásukat és szeretik a rendet,... az istenit és az emberit egyaránt. A renddel szemben azonban ott vagyok én! Velem van a szabadság és a szabadosság örök csábítása mely azt hirdeti: mindent szabad, és csak a jelen van, tehát minden órának szakaszd le a virágát!... Hidd el, te kis süldő vakarcs... én már minden sátánit megtettem ellenük! - hajtotta le megtörten Balsors a fejét.
- Tudod mit mondok én neked vén cimbora? Az a véleményem, hogy ez örökké tartó küzdelem Sátán Mester és Isten között. Az fog győzni, aki nem adja fel a küzdelmet. De úgy látom vén pokolfajzat, hogy te elég rossz bőrben vagy!
 

(Lukács Ernő)

 

 

 

Csíksomlyói zarándokút-Szomolyán át



Április 25-én a Bazilikában megtartott 7 órai mise után, a huszonöt főnyi zarándok csoport Szomolya felé indult. Az útvonal, a Mészvölgyig, a sárga turistajelzésen haladt. Innen tovább már a piros jelzésen érkeztünk Szomolyára.
Az előző éjszaka nagy eső eláztatta a környéket. Amennyire jól jött ez a szomjúhozó növényeknek, annyira késleltette haladásunkat a feneketlen sár, amelyet nem minden esetben sikerült elkerülnünk. Szomolya képviseletében ott lépegettem én is, és meséltem az út menti tájról, melynek látványa lenyűgözte zarándoktársaimat. Meséltem a tufába vájt szekérútról, ahol az őseink járművének, a szekerek tengelyének, karcolatait még ma is őrzik a kövek. Elmondtam nekik, hogy ezen az úton hordták a szekerek a híres szomolyai rövidszárú cseresznyét Eger város piacára, ahonnan még a nyugat Európa piacira is tovább vitték hajdanán. Nemcsak szekerekkel szállították, hanem hátunkon is cipeltük, amelyből én is kaptam egy kis ízelítőt gyerekkoromban.
Útközben gyakran megálltunk, hogy a két keresztet átvegyük társainktól, amelynek egyikét, Kiss József felnémeti fafaragóművész készített, aki Csíksomlyóig el is kíséri csodálatos alkotását. Pihenőkön énekeltünk, imádkoztunk. Énekeltünk, imádkoztunk sokszor menetközben is, amikor a sár, vagy az emelkedő nem nehezítette utunkat.
Amikor a Mészvölgyből kiértünk, csodálatos panoráma tárult elénk. Az Eged hegy, Vár hegy és a Bükk hegység halvány köd takarta, távoli hegyei. Az előttünk elterülő legelőn szürke marhacsorda legelészett, négy komor bika társaságában. A pásztort négy csaholó puli segítette az őrzésben.
A hajdani, gyepi cseresznyést elérve, megpihentünk a kőkeresztnél, melyet Szalóki István kőfaragó készített 1913-ban. A szomolyai kemény kőből faragott kereszten az eltelt évszázad sem hagyott nyomot. Elmondtam nekik, hogy a faluban akkoriban, olyan parasztspecialisták készítették a remek kőmunkákat, akik nem tanulták a kőfaragás tudományát. Téli időben, amikor határi földeken nem volt munka, faragták a sok kőkeresztet, melyek az alföldi falvak temetőiben, közterein és útjaik mentén még ma is megtalálhatók.
A nagy sár miatt elkerültük a Vásáros hegyei szekérutat. A párhuzamosan haladó, hangulatos gyalogösvényen érkeztünk be a faluba, amelynek templomtornyában megkonduló harang jelezte érkezésünk. A falu szélén már vártak ránk!
—Szép ez a falu!—mondták a zarándoktársaim és láthatóan jólesett nekik az a szívélyes fogadtatás, melyben részesültünk. Fogadóink csatlakoztak hozzánk, majd a szép templomunkban közösen imádkoztunk, énekeltünk. Innen a plébániára mentünk, ahol süteményekkel, italokkal kedveskedtek nekünk. Köszönet érte! Ezt a szeretetet vittük tovább, amikor elindultunk Bogács község felé. E szeretet minden bizonnyal megérkezik a csíksomlyói Szűz Máriához, aki továbbra is segíti az egykoron, igazságtalanul széjjelszakított magyarságot a nemzeti összetartozásban.

Somogyi Dénes

 

 

image1.jpg

........................................................................................................................................................................

 

Ahogy az embereknek vannak jeles napjaik,ünnepeik,ilyen nap február 13.-a a Magyarok Szövetsége Szomolyai Közössége életében.2010-ben ezen a napon megalakult itt is egy olyan közösség,amely úgy gondolta azonosulni tud azokkal az elvekkel,célokkal amelyért létre jött a Magyarok Szövetsége civil mozgalom.Napjainkban amikor az emberek tele vannak mindennapos gondokkal,a megélhetésért való kűzdelem szinte már elviselhetetlen,a sok szenny a médiából ami zúdul ránk,a tömény politika,ami sok háztartásban megosztja a családokat is,-pár ember úgy gondolta van más út is!Igaz,hogy ezek a gondok bennünket sem kerülnek el,de van egy érzés,ami átsegít ezeken és ez nem más mint a közösségi élmény!Ez az amit sokan már nem ismernek.

Ezen a napon családostól összejövünk,hogy az elmúlt évről számot adjunk,beszéljünk az elkövetkező feladatokról.Hagyomány lett,hogy az ilyen alkalmakra magunk sütünk kenyeret,főzünk egy bográcsost,meghívjuk azokat a barátainkat akik sokat segítettek,velünk voltak a rendezvényeinken.Ez a születésnapi összejövetel egy kicsit másabb volt.Egy szál gyertya égett,fekete szalaggal az asztalon jelezte,hogy testben már nem tud közöttünk lenni Sanyi bátyánk,de keze munkája,szeretete köztünk volt érezhetően.Új tagokkal is bővültünk,kívánjuk,hogy találják meg közöttünk az örömet,barátságot,odafigyelést,mert a feladat nagy:magyarnak maradni!-hogy dédunokáink is azok lehessenek magyar Magyarországon!

                                       Farsang után

 

„E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!”

                Reményik Sándor:Templom és iskola(részlet)

 A mikulás ünnepség és a karácsonyfa díszítő verseny után újra eljött a farsang.A Szomolyai Eljáró Gyerekek Baráti köre újra életet vitt az iskolába.Gondtalan gyermekzsivaj,a fellépők ötletes ruháik tudják csak feledtetni velünk szülőkkel,hogy mi is itt koptattuk valaha a padokat,mennyi kedves emlék fűz ide sokunkat.Ma pedig mindenhol csak a pusztulás!Beázott tornaterem, konyha,tönkre ment padok,ajtók.Ide gyűlik össze az a több mint száz gyerek,akik eljárni kényszerülnek otthonukból más településre.Bár a sok betegség miatt kevesebben voltunk,így is nagyszerű volt az est.Adományokból jutalmazni tudtuk a legjobb jelmezeket,valamint az összegyűjtött ajándék tárgyakat kiosztottuk a tombolán.Minden gyerek a megjelenésére és a versenyeken való részvételekért kapott tombolát.A tombola szerzés azt eredményezte,hogy szinte mindenki megfordult minden színhelyen.Az egyik teremben még a rovásírással is ismerkedhettek játékosan gyerekek és felnőttek.Nagy sikere volt a játszóháznak és az arcfestésnek(ez már hagyománynak számít rendezvényeinken),hogy ne maradjunk éhen sem ,volt lekváros fánk,tea,valamint a népszerű csöröge fánk(herőce)amit a Magyarok Szövetsége Szomolyai Közössége nő tagjai frissen sütöttek.Köszönet mindenkinek akik segítettek,köszönjük a felajánlott adományokat.Remélem még nagyon sok ilyen felhőtlen rendezvénnyel tudunk gyermekeinknek szolgálni.Itthon:Szomolyán!

                                    Benéné Takács Andi

                       

   Rovás és Farsang : Szomolya 2012.02.18

 

tabla.jpgNem lehet megRÓni azokat a gyermekeket és vállalkozó kedvű felnőtteket,akik a farsangi bál közben időt szántak arra,hogy játékosan ismerkedjenek ősi írásunkkal,a rovásírással.Amikor azon gondolkodtunk,hogy az ügyességi,sport vetélkedőkön kívül milyen versenyt lehetne még a gyerekeknek kitalálni,amiért plusz tombolát lehet osztani,arra gondoltam,játékosan ez is lehetne egy állomás.Találtam is feladatot:régi magyar szavak megfelelőjét kellett megtalálni úgy,hogy a párját lefordítsák mai betűkre.Mindezt időre,pontokért.Csapatokat alakítva többször megteltek a padok,nagy kedvvel esve neki a feladatnak.Előtte pár szóban ismertettem a szabályokat.Vittem könyveket,amiket versenyen kívül lapozgathattak,hiszen sokan nem,vagy csak érintőlegesen hallottak vagy tanultak még erről.Sikerült felkelteni az érdeklődését sok gyereknek,felnőttnek.Reméljük lesz folytatás!

csop.jpg  csp2.jpg

 
 
 
 
 
 
 
..........................................................................................................................................................................................................................................................
Mindannyian tudjuk,hogy születésünktől kezdve minden napunk egy lépés azon az úton,amely a teremtőnkhöz visz el.Közösségünk egyik alapító tagja,szeretve tisztelt Csucsai Sándor,barátunk 2012 január 26.-án tette meg az utolsó lépését ezen az úton.
 

sanyibacsi.jpg.

 Hiányod fájdalmától megrendülten búcsúzunk tőled,lelkünkben tovább élsz velünk Sanyi bácsi.

"Csak a jók mennek el,
ők hagynak el
s mit ők hoztak el,
ők viszik el.
 
Ez nem tűnik fel
míg együtt vagyunk,
csak a jók ünnepén,
hol az égben vagyunk.
 
Mért mentél el,
miért hagytál el?
Szerettünk téged
távol vagy közel.
 
Csak a jók mennek el,
ő teljesít,
és a szívünk úgy fáj
s a szánk visszahív.
 
Uram fogadd be őt,
a jók közül volt,
csak értünk élt,
a mindenünk volt!"
 

.......köszönöm, hogy a 2011-es Fényláncról készült videót is
rámásoltad. Lélekben már hónapokkal előtte készültem arra, hogy ott
lehessek a magyarság összetartozásának e felemelő megemlékezésén
Veletek, a Nagyvölgy tetőn, mint ahogyan az elmúlt esztendőben is ott
voltam. Sajnos a hóesés miatt nem tudtam Egerből kimenni, ám a videó
megtekintése, némileg kárpótolt az időjárás gonoszságáért.
A videón látható Nagyvölgy tetői megemlékezés eseményei, Guczi
István polgármester úr, a Magyarok Szövetsége Szomolyai elnökének méltató
szavai, Lukács Ernő szép verse, még azoknak is eszébe juttatta az
összefogás fontosságát, szükségességét, a mai körülmények között, akiknek
a saját problémáik mellett kevesebb idő jut erre mostanában.
A helyszín különös örömömre szolgál. Talán a videó elkészítésénél jó
lett volna, ha az elején, egy-két perces nappali felvétel bemutatná a magaslat
kínálta panorámát. Miután a szép falunkat nem ismerőik is láthatnák azt a
festői környéket, amely körbe öleli és óvja még a széltől is lakóit.
Amikor szülőfalumban járok, mindig felmegyek erre a dombtetőre,
Csodás kilátás nyílik a Bükk hegység és az Alföld irányába. Szememet
behunyva, képzeletemben, látom a gyermekorom szomolyai lakosait, akik
mezítláb, vagy maguk készítette bocskoraikban, hátyival hátukon, lihegve
kapaszkodnak fel a domb tetejére, hogy a művelésre váró földjeiket mielőbb
elérjék.
Gyermekkoromban, úgy hatvan évvel ezeltt, e domb déli lankáján
sikeres kényszerleszállást hajtott végre egy vitorlázó repülőgép. Mindez a
gyerekek nagy örömére történt. A sok-sok gyerek körben állva, cipeltük át a
Felsőpartra, a futballpálya mellé. Motoros repülőgép érkezett érte Miskolcról
és landolt az alkalmi, füves leszállópályán. Rövid nekifutás után levegőbe
emelte az általa vontatott vitorlázót és a Gyűrtető fölött hamarosan eltűntek
szemünk elől.
Talán a Nagyvölgy tető és az előbbi esemény ihletett arra, hogy
megírjam a „Titokzatos idegenek” című könyvemet, amelyben űrlények
érkeznek, Ufóval, a domb tetejére, hogy bizonyos feladatot végrehajtsanak
Szomolyán, az emberiség érdekében.{a könyv olvasható a „Szomolya.net
„oldalán, a nevem mellett, de megtalálható a többi könyvemmel együtt, az
egri, miskolci digitális könyvtárakban is.}
Ekkortájt még nem volt meg a most látható fenyőerdő. A domboldalán
sok-sok párhuzamosan kitaposott gyalogút jelezte, hogy legelésző állatok
sokasága jár a legelőkön. Amikor eljött a delelés ideje, a déli harangszó
varázslatos hangjára, elindultak az állatok a delelőhelyekre. A Nádas kúthoz,
az Angolajba, a Csereszlyuk delelőhelyére. Elindult a tehéncsorda, a gulya, a
kecskenyáj, disznónyáj, a birkanyáj. A delelőhelyeken a gémeskút hűs vizét
pásztorok öntözték a hosszú favályúkba, hogy a gondjaikra bízott állatok
szomjúságukat csillapítani tudják a nagy melegben. Amikor megitattak, ők is
elpihentek a kút melletti nádkunyhóikban… Hol van ez már? Csak az
idősebb lakosok képzeletében él, amit a gonosz idő velük együtt az enyészet
kukájába dob....
  (Részlet Somogyi Dénes bácsi Daragó Lászlóhoz írt leveléből)
              

Nagyszalontai képek:

 

tabla.jpg

csop.jpg

jomeret.jpg

jomeret.jpg

kipakolas.jpg

 

Évzárásként

Egy újabb év telt el a Magyarok Szövetsége életében, egy olyan év, amire nem biztos, hogy büszkék lehetünk. Szövetségre léptünk, egységbe tömörültünk néhány éve, és ma több darabra törve, kétségbe esetten nézünk körbe, tétlenül. Vajon mi az oka a kettéválásoknak, megszűnéseknek, tehetetlen semmittevésnek? Talán mi magunk is új Bábelt építünk a szövetségünkön belül?
A politikában jól ismert mondat a következő : " Ők is magyarok, ők is hazafiak, csak másképpen látják a haza felemelkedéséhez vezető utat! " A nemzet érdeke egy. Nem lehet különböző utakon, más és más módon megvalósítani. Széthúzással biztosan nem! Egymásra mutogatással, tehetetlen tétlenséggel pedig csak ártani lehet. Nem ez nemzetünk érdeke. Nem ezért jöttünk létre. Nem érdemes külső behatásokra hivatkozni, hogy azért tartunk itt mert idegen érdekek befolyásolnak bennünket. Ebben az esetben mi magunk vagyunk a hibásak, mert hagyjuk!
Nagyjaink, Wass Albert, Makovec Imre, vagy bármelyik elődünk akinek " Magyarnak lenni büszke gyönyörűség " volt, most odafentről biztos, hogy nem a legnagyobb büszkeséggel néznek le ránk. Hanem várják, hogy végre rendezzük sorainkat és végezzük feladatunkat, úgy mint annak idején Ők.
A Magyarok Szövetsége Szomolyai Közössége józanságot, erőt és Isten áldását kívánja minden magyarnak a 2012. évre, hogy vállalt kötelezettségünknek eleget tudjunk tenni!

" Mert neked is tenned kell valamit azért,
hogy magyarnak nevezhesd önmagad! "

/ Ismerős Arcok /

                                                  Elmaradt nyomtatás

 

-Csinálj egy képet a szomszédommal,várjál hadd fogjuk meg a poharat!-suttogta hallkan szinte érthetetlenül.Aztán villant a vaku,talán az utolsó.Találkoztam vele másnap és megigértem kinyomtatom a képet,ami a Fényláncon készült.Nem gondoltam,hogy erre már nem lesz szükség.Elment.Itt hagyva egy nagy űrt maga után.Nem sok rendezvény,program valósult meg úgy,hogy a háttérben ne lett volna ott az Ő áldozat kész munkája.

                                       Kedves Zoli bátyánk! Legyen az álmod szép!

 

ma-031.jpg

 

                Valakik mindíg útrakelnek....

November van.Az elmúlás hava.Mindenszentek és halottak napja után az ember rádöbben ,mennyire véges ez a földi élet.A természet is megpihen,falevelek a földön,amit néha felkap a szél,hideg van és nagyon nehéz a jó meleg szobát elhagyni.Más ünnepekre vágyunk!Advent közeleg,hogy megszülethessen a kisded Jézus.-Jöhetnek a nagy ajándékozgatások,sütés-főzések,nagy  összeborulások,háromszáz hatvannégy napig újra elkerülhetjük egymást!.Pedig van más,más Út is közben.Jézus azt mondja:Én vagyok az Út az Igazság és az szomolyai-erdoben.jpgÉlet!Hát akkor keressük meg! Használjuk!Rá kell lépni a kijelölt útra:a Mária Útra,ami elvisz minket földi zarándokokat például Bogácsra,a Szent Márton napi misére,összeborulni az egriekkel,akik hajnalban indultak,hogy együtt tapossuk az erdő avarral teli ösvényét,mert valakik mindíg útrakelnek Ez az út is jó volt,de nem csak lelkifeltöltődés miatt,hanem Márton püspök legendája miatt is.Mert mi a legenda?Valós személyek köré fűzött mesés,elfeledett történetek amik a valóságban nem bizonyítottak.Számomra mégis kedves ez a legenda,mert a frankok körében az a hagyomány volt,hogy Szent Márton hun királyoktól származott és a Benedek-rendiek révén ápolták a hagyományt Árpád-házi királyaink.Szent István is saját védőszentjének tekintette.Ma Európa védőszentje!Vittem a lobogót:kicsit magamért,kicsit családomért,kicsit Szomolyáért,kicsit Magyarországért,kicsit Európáért!

                                                                                           (Király Lajos)

             Élményeink a Kisasszony-napi búcsúval kapcsolatban 

Szép verőfényes napsütésben indultunk el Bogácsról a Szent Márton templomtól az erdőn át dédszüleink, nagyszüleink útján kicsik-nagyok együtt tizenhatan, hogy ismét együtt lehessünk a szomolyaiakkal, és közösen ünnepeljük Kisboldogasszony ünnepét. Mivel most többen mentünk elővettem a régi, tíz évvel ezelőtti énekes füzetkéket. A füzetek hátoldalán menetrend a Keleti pályaudvartól Egerig, és a Népstadiontól Egerbe induló autóbuszok menetrendje volt, így akarták megkönnyíteni az utazók dolgát, hogy minél egyszerűbben eljussanak a szomolyai Kisasszonynapi rendezvényre. Jó volt felidézni, hogy az egri Nagyboldogasszony templomban az esti mise után virrasztottunk, megboldogult Valuch István plébános úr olvasta fel Szent István király intelmeit Imre herceghez, és egész éjjel imádkoztunk, énekeltünk. Reggel a zarándokok gyalogszerrel útra keltek a vásáros hegynek, hogy lelkileg felkészülten érkezhessenek meg a szomolyai búcsúi szentmisére. Minden ünnep annál szebb, minél inkább készülünk rá.

A helybeliek az idén ismét megleptek minket. Szomolyának már a himnuszán kívül van egy éneke, ami Kisboldogasszony ünnepére készült. Vincze László karnagy úr munkája méltó az ünnephez. Élményekkel és minden földi jóval megrakottan indultunk haza, hogy novemberben mi is legalább ennyi szeretettel fogadhassuk jó szomszédainkat, a szomolyaiakat.

Zsák Teri (forrás:Szomolyai Tükör)

imgp0086.jpg

(fotó:Dobos Klára   Új Misszió

 

    74 pár kéz

Kezek gyülekeztek
és a teremtő akarat,
nem csak az üresen
kongó,meddő szavak

nem a vállrándítás 

rest érdektelenség,
ó...de végre ott volt
az őszinte egység.

Út lesz majd itt Egerbe,
szükség van a kezekre!

Kezek gyülekeztek,
bennük fűrész ,balta,
utat megálmodók
tenni akarása,
a hittel teremtők
őszinte mosolya
lett őszi lelkünknek
rügyező tavasza.

Kezek gyülekeztek,
beszéltek a tettek...
Út lesz majd itt Egerbe,
szükség van a kezekre!

                                                       (Lukács Ernő 2011.10.01)

Szent István ünnepe Szomolyán

20011. augusztus 20.-án a Római Katolikus templomban Szentmisével egybekötött Szent István napi ünnepségen vehetett részt minden szomolyai érdeklődő.

,, Az igazság felmagasztalja a nemzetet, a bűn pedig gyalázatra van a népeknek,,

Az erény magasra emeli a nemzetet, a bűn pedig szegényekké teszi a népeket: ’’ /Pl. 14, 34./

Ezek a Bibliából vett gondolatok adták a keretét, vázát az ünnepi műsoroknak. Szent királyunk ünnepén, amely legfőbb nemzeti ünnepünk, ki kell mondanunk, hogy ha a történelem során volt aktualitása ezeknek a szentírási idézeteknek, akkor ma nagyon is van! Hiszen ha körülnézünk szűkebb és tágabb környezetünkben, akkor bizony az elmúlt 60 év pogány Istentagadásának végeredményét és a bűn végtermékét láthatjuk.

Itt Szomolyát is! Céltalanul és részegen való lődörgést. Mások közvetlenül, vagy közvetve való megkárosítását, egyszóval az Isteni és erkölcsi normák semmibevételét.

Tudvalevő, hogy Szent királyunk Istenes törvényt alkotott és olyan intelmeket adott nekünk, amelyek az Istenhit és az Isteni parancsok szilárd alapjaira és normáira épültek. Mély hitéről és nemzetéért való aggódásáról tanúskodik az, hogy Magyarországot a Boldogságos Szent Szűz oltalmába ajánlotta.

Guczi István polgármester úr ünnepi beszéde után részleteket hallhattunk Szent István intelmeiből, melyet fiához, Imre herceghez intézett. A Magyarok Szövetsége Szomolyai Közössége nevében két gyönyörü festményét ajándékozta templomunknak Lelesziné Tarnai Írén festőművésznő. A képek Szent István és Szent László királyainkat ábrázolhatják, melyek megszentelés után a Magyar Szentek falán lettek elhelyezve. E szép ünnep méltó befejezése Volt az ’’ új kenyér ’’ felvágása és szétosztása az ünneplők között.

Magyarok szövetsége Szomolya Közössége

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.